Three Chapter

/Louis szemszöge/
Az éjszaka nem tudtam aludni. Hajnali 6 óra és ébren vagyok. Kicsit fáj, hogy Harry ilyen jól érezte magát Taylorral, meg a tegnapi veszekedés.... nem kellett volna. Szeretem Harryt, és semmi képpen nem akarom elvesziteni! Bár jó lenne már ezt az egészet világgá kürtölni. Én ha Tinával, vagy Elel vagyok, akkor mindig csak rá gondolok, de ha ő Taylorral van, szerintem teljesen elfelejt. Szar ezt érzeni, még ha talán nem is igy van. És ezen gondolkodtam egész este, most pedig itt fekszek Harry mellett aki békésen alszik. Hogy lehet ilyen nyugodt? Én csak irigyelni tudom, hogy tud aludni, és nem aggódik. Nagyon szeretem őt, de komolyan, de nem tudom éreztetni vele annyira, mert a kurva Modest miatt, Tinával és Eleanorral kell lennem.......
- Louis.... Louis ébren vagy?- kérdezte Harry.
- Igen.- tettetem egy mosolyt.
- Akkor jó, én nem tudtam aludni!
- Én sem, szerintem a tegnapi veszekedés miatt, csak ez járt a fejemben meg Taylor, meg Elelanor és Christina.....
- Én is ezen gondolkoztam.......
- De..... komolyan ennyire nem bizunk egymásban?- kérdeztem.
- Nem nem bizunk, hanem te nem bizol!- dörgölte az orrom alá.
- Harry, ne kezdjük előröl.....!
- Jól van nah.... te kérdezted.....
- Tudod mi fáj? Hogy ilyen jól érezteted magad Taylorral....
- Veled sokkal jobban szoktam érezni magam!- nézett mélyen a szemebe.
- Én elhiszem, de igy most még kevesebb időnk lesz egymásra!- aggódtam.
- Dehogy lesz! Taylor nem változtathat semmin! Én nem foglak úgy elhanyagolni, ahogy te.....- nem folytatta.
- Ahogy te engem!? Ezt akartad mondani?- tettem fel a kérdést.
- Hát.... izé..... igen, de ez nem a te hibád....!- tette hozzá.
- Harry én mindennél jobban szeretlek! Miért nem tudod ezt felfogni? Miért kell mindenért engem hibáztatnod?
- Nem hibáztat senki csak tudod.... kicsit elhanyagolva érzem magam!
- Szerinted én ezt akarom? Szerinted én Eleanorral és Christinával akarom tölteni a mindennapjaimat? Amikor velük vagyok csak szürke hétköznapok, fájdalmas csókok és tettet mosolyok....! Amikor veled vagyok szines, órák, percek és őszinte, szerető mosolyok! De ami a legfontosabb édes és igaz szerelemből áradó csókok!
- Komolyan ezt érzed? Ezt eddig még sosem mondtad......
- Sajnálom! Eddig nem éreztettem veled mennyire szeretlek, de mostantól minden megváltozik!
- Tényleg?
- Igen! Bizz bennem cukorborsó!
- Bizok benned sóborsó!
- Sóborsó!?
- Aha, ha én cukorborsó vagyok, akkor te sóborsó!- mosolygott, s végre újra láthattam édes gödröcskéit.
- Hát legyen, én sóborsó, te cukorborsó!- mosolyogtam én is.
- Szeretlek te bolond!- dugta ki a nyelvét.
- Én is, te másik bolond!- adtam neki egy szájra puszit.
- Mi csináljunk? Csak mert még van kb. 3 óra az ébresztőig.- mondta.
- Szerintem pihenjünk és foglalkozzunk csak egymással! Máskor úgy sincs rá lehetőségünk.- ajánlottam fel.
- Jó ötlet sóborsó!- mosolygott újra, majd beszélgetni kezdtünk. Átbeszéltünk egy csomó mindent, jól elbeszélgettünk. De sajnos mindig eljön az idő amikor a fontos dolgoknak félbe kell szakadni, hát nekünk 9 - kor jött el ez a bizonyos idő.
- Harryyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy, Louiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiis!- kiabált Liam.- Ideje felkelniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!- komolyan élvezi.
- Liiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiam, mindjárt felkelünk!- kiabáltam vissza. Kikeltem az ágyból.- Gyere cukorborsó!- nyújtottam a kezem.
- Ahjj, annyira nincs kedvem!- nyöszörgött.
- Nah cukorborsó, gyere édes.- mondtam.
- Inkább te gyere sóborsó!- megragadta a karom és visszahúzott az ágyba, majd egy édes csókot lehelt ajkaimra.
- Hazzus....- mosolyogtam.
- Nah jó, de ha esetleg nem feküdnél rajtam......
- Azt hiszem, hogy ezt te akartad igy, de nem fontos!- nevettem, majd kikeltünk az ágyból.
Csörögni kezdett a telefonom. Ezt irta ki "Management Barbara" nagyon jó -.-" nem birom azt a csajt..... nagyon nem, de muszáj felvennem. Felvettem, csak arra hivta fel a figyelmemet, hogy ma legalább 6 órát Tinával kell töltenem, ha nem többet. Nem ám, hogy Harryvel........ áhh mindegy is.
- Srácok! Mindenki keljen fel végre!- kiabált Liam még mindig.
- Liam! Már mindenki hallotta, nem kell milliószor elüvöltened magad!- szóltam Liamnek.
- Jó oké, de gyertek enni!- felelt.
- Oké.- mindenki bement az étkezőbe és megcsinálta magának a kedvenc müzliét, majd evett. Reggeli közben nem nagyon szoktunk beszélgetni, mert akkor még mindenki nyúzott. Megreggeliztünk, és mentünk a dolgunkra, én Christinával mentem Harry pedig Taylorral sétálgatott a városban. Nem tetszik ez nekem.
- Louis nem ülünk be egy kávéra?- kérdezte Tina, és a Starbucks felé mutatott.
- De, menjünk!- mondtam. Bementünk a kávézóba, rendeltünk és csak ültünk és néztünk ki a fejünkből. Vajon Taylor és Harry mit csinálhat most ebben a szent pillanatban?

Remélem tetszett, mert, hogy őszinte legyek fogalmam sem volt, hogy fejezzem, be, mert hát úgy döntöttem, hogy egy fejezetben csak egy valaki szemszögéből irok, és most jönnének Harry gondolatai. Szóval ha tetszett irj komit, megcsináltam, bárki irhat :) vagy iratkozz fel. Puszi minden shippernek szeretlek titeket :* :)